A csőmalom, a fémmegmunkálás és a csőgyártás kulcsfontosságú gépezetének feltalálása a 19. század végére és a 20. század elejére tehető, ami jelentős előrelépést jelent a gyártástechnológiában. Noha a technológiai fejlesztések kollaboratív jellege és az egyidejű fejlesztések lehetősége miatt nehéz egyetlen személyt kijelölni egyedüli feltalálónak, több úttörő és vállalat is hozzájárult a fejlődéséhez.
A korai csőmalmok valószínűleg a hengerművek elvein alapultak, amelyeket évszázadok óta finomítottak fémformázásra. A különböző átmérőjű és falvastagságú varrat nélküli és hegesztett acélcsövek hatékony előállítására alkalmas modern csőmalom sajátos kialakítása egy sor innováció révén fejlődött ki.
Az ipari forradalom és az acélgyártás térnyerése kapcsán számos mérnök és feltaláló igyekezett javítani a meglévő folyamatokon. Ezen előrelépések némelyike vezethetett az első gyakorlati csőmalmok kifejlesztéséhez, bár a pontos besorolást gyakran homály fedi a történelem.
Ezért jogos kijelenteni, hogy a csőmalom koncepciója kollektív vívmány volt, amely számos mérnök, feltaláló és vállalkozó vállára épült, akik folyamatosan finomították és adaptálták a meglévő technológiát az ipari világ növekvő igényeihez. „Feltalálójának” pontos kiléte továbbra is az innováció kollaboratív jellegének és a technológiai fejlődést alakító hatások bonyolult hálójának bizonyítéka.
